Miért lövik ki a kárókatonákat?


2023.01.23 - Balatonica
széttárt szárnyú kárókatonák

Hosszas lobbizás után végül elérték, hogy a teljes balatoni partvonalon kilőhető legyen a nagy kárókatona, más néven kormorán. De mégis miért ilyen problémás ez a madár, és kinek-minek lesz jobb, ha belőlük kevesebb lesz? Úgy tűnik, a baltikumi vonuló madár okozta károk egy sokrétű környezeti probléma tünetei csupán.




Január eleji hír volt a berek.hu-n, hogy az akkoriban engedélyezett négy balatoni helyszínen (Tihany, Balatonederics, Vonyarcvashegy, Alsóörs) egyetlen nap alatt összesen 41 nagy kárókatonát lőttek ki. Nyilván rengeteg kérdés merülhet fel az olvasókban. Először is, kik lőnek és miért? A rövid válasz egyszerre világítja meg a két kérdést: a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. munkatársai lőnek, ugyanis a kárókatonák elsősorban a balatoni (alapból vészesen lecsökkent) halállományra jelentenek veszélyt. 

Na de mennyi madarat kell kilőni a halak túléléséért? Tavaly 1808 kormoránt lőttek ki. Tekintve, hogy a nálunk fészkelő 2500-3000 példányon felül enyhe időjárás esetén akár 40-60 ezren is itt telelhetnek, ez a szám elenyésző. De miért baj, hogy itt telelnek, és korábban vajon mitől volt más a helyzet? A kormorán tehát tengeri madár, az étvágya is ehhez igazodik. Az Északi- és a Balti-tengerről vonul le a Földközi-tengerhez, hogy ne fagyjon meg télire. A Balaton és a többi közép-európai édesvízi környezet eddig azért volt biztonságban, mert vagy befagytak télire vagy a kinti levegő hűlt le annyira, hogy ne marasztalja sokáig az átvonuló madárhadakat. Igen, ezt a környezeti problémát is az éghajlatváltozás idézte elő.

A kárókatonák féktelen étvágya azért is ijesztő, mert eleve nincs elég hal a Balatonban és más édesvizeinkben. Erről elsősorban nem a tengeri madarak tehetnek, de jelenleg innen próbálják megelőzni a további bajokat. Mi okozta a halállomány drasztikus lecsökkenését az elmúlt 200 évben? Hát erre azért mindannyian régóta tudjuk a választ: az árterek lecsapolása, a hajóforgalom keltette hullámzás, a szennyvíz, a gyógyszermaradványok, a mezőgazdasági műtrágya, a horgászok környezeti pusztítása, stb. Nagyrészt tehát a civilizációs fejlődés, amelyet eléggé lehetetlen visszafordítani. A kárókatonákat pedig simán ki lehet lőni, ugye? Valójában nem, mert európai uniós védelem alatt állnak, de nemzeti hatáskörben engedélyezett a gyérítés, azaz a madárállomány ritkítása a kiemelten veszélyeztetett helyeken: ilyennek minősül mostantól az egész Balaton-part. 

Pontosan mik is ezek a károk? A kárókatonák csoportosan és kíméletlenül vadásznak, egyetlen példány egy nap alatt elfogyaszt egy kiló halat. A tihanyi (a maga nemében egyedülálló) gardaállományt tavaly télen egy 1500 fős madárkolónia pusztította, naponta 1 tonna gardát faltak fel. Szintén probléma, hogy a savas ürülékük nagy arányban tönkreteszi a környékbeli fákat és rajtuk a többi itteni madárfaj (kócsag, szürkegém) fészkeit. Magyarán a tömegével beözönlőtájidegen módon erőszakos tengeri madarak szétdúlják a nyugodtabb ritmusú tóvidék természetes rendjét. 

A hír jócskán túlmutat a Balaton horizontján. Egyrészt Németországban és Franciaországban is küzdenek a kárókatonákkal, mégsincs közös európai fellépés ellenük, másrészt a mesterséges halastavak továbbra sincsenek védve, hiába ők válnak a legkönnyebben a ragadozó madarak prédájává. Ami pedig az egész aktuális ügyön túlmutat, az az édesvizek globális hanyatlása. A WWF (Vadvédelmi Világalap) számításai szerint 1970 óta a harminc kilogrammnál nehezebb édesvízi halfajok 94%-a pusztult ki, illetve az édesvízi vándorló halak állománya 76%-kal csökkent. A túlélő édesvízi halfajok egyharmadát továbbra is a kihalás veszélye fenyegeti.  

 

Forrás: berek.hu, Fotó: Unsplash

KAPCSOLÓDÓ

>> SOSEM LÁTOTT MADÁR KERÜLT LENCSEVÉGRE

>> MI TÖRTÉNJEN AZ ILLEGÁLIS STÉGEKKEL?