Bödönhajó, vejsze, terítsfa: a balatoni halászat tovatűnt kellékei

A balatoni halászat fontos vízi közlekedő eszköze volt az egyetlen fából faragott bödönhajó. A kényelmesebb és gyorsabb deszkahajók a 19. század hatvanas éveitől kezdték kiszorítani a „lélekvesztőnek” is nevezett ingatag járműveket.

A rekesztő halászat a halak rendszeres vonulását vagy mozgási irányát keresztező falazásra és az ezt kiegészítő (rendszerint csapda jellegű) fogószerekre alapozott halfogási mód. Lassú folyású sekély vizekben alkalmazták: lápokban, mocsarakban, holtágakban, a Balaton nádas öbleiben. A vejsze a rekesztő halászat eszköze, egyfajta tölcsér vagy csapda, amit a halak vonulási irányába helyeztek el. Az eszköz úgy van kialakítva, hogy a hal könnyen beúszik, de nem tud visszafordulni. 

Az emelőhalászat jellegzetesen kishalászati gyakorlat. Lényege a keretre szerelt háló függőleges irányú vízbe emelése és leeresztése, miközben a lefelé öblösödő hálóban fogságba esik a zsákmány. A terítsfa tehát egy háló mozgatására szolgáló bot vagy rúd, amit a halász fogott a kezében, hogy a hálót gyorsan kiemelhesse, és ezzel a halakat csapdába ejtse. A neve arra utal, hogy „teríti” vagy „kiteregeti” a hálót a vízben. A Balatonon 20-40 méteres keretre is volt példa.

A nádputri (nádból készült kunyhó) a halászeszközök tárolására használtak (pl. hálók, vejszék, csapdák), éjjeli menedékként szolgált a halászoknak, néha úszóházként is funkcionált (tutajra, lábakra építve a vízen). Munka- és pihenőhely egyben, hiszen a halászat gyakran hajnali vagy éjjeli munka volt. Ezek a mobilépítmények a Balaton és a Kis-Balaton térségében nagyon elterjedtek voltak.

Forrás és fotók: Balaton Múzeum

KAPCSOLÓDÓ

>> Top 5 családi kerékpártúra a Balatonnál

>> Online is elérhető a Madarat tojásáról ismeretanyaga