DJ Q&A at Night Café: LEAP SECONDS

2025.11.25 - Balatonica
leap seconds portré

Ezen a héten fókuszban az egyik Night Café házigazda, Leap Seconds. A vele készült Q&A interjúnk a tizenegyedik a sorban. Csekkoljátok. // This week, we’re putting the spotlight on one of the Night Café hosts, Leap Seconds. Our Q&A interview with him is the eleventh in the series. Check it out!

Hogyan emlékszel vissza az első Dj fellépésedre?

Az első fellépéseimre mindig jóleső nosztalgiával gondolok vissza. Minden Taktaharkányban kezdődött, ahol felnőttem – házibulikban, kocsmákban és kisebb diszkókban próbálgattam először a szárnyaimat. Eleinte számítógépről, különböző szoftverekkel játszottam a zenéket, aztán jöttek az asztali CD-lejátszók, később pedig a komolyabb szettek, például a Pioneer 100-asok. Nem szégyellem ezt az időszakot, sőt – imádtam minden pillanatát, mert innen indult az egész, és rengeteget tanultam belőle.

Mi az a régi vagy új track, ami mindig meg tudja mozgatni a közönségedet és téged is?

Több olyan track is van, ami mindig megmozgatja a közönséget és engem is, de ha csak egyet kellene kiemelnem, akkor az egyértelműen a Nick Warren – Buenos Aires. Valahogy mindig működik, bármilyen hangulatú a buli, és úgy érzem, a közönség is legalább annyira szereti, mint én.

Hol és mi volt a legkülönlegesebb helyszín, ahol valaha zenéltél?

A legkülönlegesebb helyszín számomra egyértelműen az A38 Hajó volt, ahol 2022 júniusában léptem fel először. Peter Makto előtt warmupoltam a nagyteraszon, és hatalmas élmény volt – a hangtechnika kifogástalan, a közönség fantasztikus, igazi öröm volt ilyen környezetben zenélni, különösen Peti előtt. Emellett 2023 decemberében Szombathelyen, a Víztoronyban is volt egy emlékezetes estém Chriss Ronson, Francis Horys, Saloky és Kolga társaságában. Nagyon különleges helyszín, különleges hangulattal – igazi élmény volt ott játszani. 2024 februárjában pedig Amszterdamban is lehetőségem volt zenélni, a De VerbroederIJ nevű helyen, valamint a Kashmir Lounge-ban. Mindkettő különleges atmoszférájú, inspiráló helyszín volt, és hatalmas élmény külföldön is megmutatni magam a közönségnek.

Van olyan előadó vagy DJ, aki meghatározó inspiráció (volt) számodra?

Egyértelműen Nick Warren a legnagyobb inspiráció számomra. Londonban hallottam őt először élőben, és volt szerencsém személyesen is beszélgetni vele. Hihetetlenül kedves, jó kedélyű ember, igazi legenda, akinek a zenéje és személyisége is hatalmas hatással volt rám. Hazai DJ-k és producerek közül Tommyboy, Slam Jr, Dandy, DJ Junior és Chriss voltak rám nagy hatással. Megtisztelő érzés, hogy Chriss-szel, Dandy-vel (Peter Makto) és Slam Jr-ral már volt alkalmam együtt zenélni – korábban erről álmodni sem mertem.

Hogyan készítesz elő egy szettet: mennyit tervezel meg előre és mennyit improvizálsz?

Minden szettre készülök, de soha nem előre összerakott szettel érkezem. Mindig az adott eseményt veszem alapul – számít, hogy warm up, peaktime vagy záró szettet kell játszanom, hogy klubhelyszínről van-e szó, vagy épp nappali buliról, és persze az is, kik szerepelnek a line-upban. Általában több tracket válogatok össze egy playlistbe, és a pillanat dönti el, hogy mit mikor húzok elő. Sok minden befolyásolja: a közönség reakciója, az én aktuális hangulatom, az energia a térben. Fontosnak tartom, hogy minden szettemmel valamit magamból adjak, egy történetet meséljek el a táncparketten lévőknek, és hogy a szettnek mindig legyen egy szép íve.

Szerinted mi a legfontosabb dolog, amitől egy DJ igazán jó Dj-vé válhat?

Szerintem attól jó egy DJ, ha képes együtt lélegezni a közönséggel, és tud alkalmazkodni a pillanathoz. Egyjó warm up szettben például nem az a cél, hogy ’szétverje a házat’, hanem hogy fokozatosan felépítse az estét és megteremtse a megfelelő hangulatot. Fontos, hogy ne magának játsszon, hanem figyelje a közönség reakcióját, tudjon építkezni, technikailag legyen profi – és ami talán a legfontosabb: legyen benne alázat a zene, a közönség és a többi DJ iránt is.

Mi volt a legfurcsább vagy legemlékezetesebb kérés, amit közönségtől kaptál?

Volt, hogy egy progresszív szett közepén valaki Demjén Ferencet kért tőlem. Vicces és egyben teljesen abszurd pillanat volt, de ezek a váratlan helyzetek is hozzátartoznak a DJ-élethez.

Hogyan látod a magyar elektronikus zenei szcénát most, és merre tart szerinted?

Nehéz megmondani, merre tart most a magyar elektronikus zenei szcéna, és őszintén szólva nem is szeretem túlgondolni ezt. Van, ami jó irányba halad, és van, ami kevésbé. Sok vidéki ismerősöm panaszkodik, hogy például a keleti régióban szinte teljesen eltűntek az underground bulik, mert a fiatalabb generáció már más zenei világot kedvel – persze tisztelet a kivételnek. A fővárosban rengeteg minőségi rendezvény van, ami alapvetően jó dolog, de nem mindig jelenti azt, hogy minden a helyén van. Az anyagiak is közrejátszanak: nem mindenki engedheti meg magának, hogy havonta többször is elmenjen nagyobb eseményekre. Nehéz erre egyértelmű választ adni, de én bízom benne, hogy az underground vonal sosem fog eltűnni – még ha változik is a korosztályok zenei ízlése, az igényes zene mindig megtalálja a maga közönségét.

Milyen szerepet játszik a Balaton az életedben vagy a karrieredben – volt emlékezetes fellépésed vagy élményed ott?

Szeretem a Balatont, bár több mint 13 évig éltem külföldön, így sokáig ritkán jutottam el oda – ha hazajöttem, általában vidéken vagy Budapesten voltam. Amióta végleg hazaköltöztem, többször is játszottam a Plázson a Truesounds csapattal, de a legemlékezetesebb fellépésem egyértelműen 2024 júliusában volt, amikor Elliott Moriartyval és Peter Maktoval zenélhettem. Ez az este nemcsak zeneileg volt különleges, hanem személyesen is sokat jelentett számomra, mert sikerült leküzdenem egy régi bizonytalanságomat. Az esemény után a VIP skyboxban együtt néztük meg a Spanyolország–Anglia EB-döntőt, hazafelé pedig egy jót beszélgettünk Petivel és Elliottal – igazi, felejthetetlen élmény maradt.

Ha nem DJ-ként dolgoznál, mivel foglalkoznál legszívesebben?

A DJ-zés mellett van főállásom is, emellett egyéni vállalkozóként kisállatokat szittelek. Mindkét munkámat imádom – az irodai nap után kifejezetten feltölt, amikor kutyákkal vagy cicákkal lehetek. Rengeteg szeretet és hála van bennük, ami visszaadja az energiát. Emiatt ugyan kevesebb időm jut a zeneírásra, de mindig megtalálom azt az időszakot, amikor nem vagyok fáradt, és tudok haladni a projektekkel. Egyébként, ha nem DJ-ként dolgoznék, valószínűleg a repülés felé mennék – mindig is lenyűgözött ez a világ, és szívesen lennék pilóta.