Hol valódi probléma a túlturizmus? Mi rá a megoldás?

A túlturizmus akkor alakul ki, amikor egy népszerű turistacélpontra olyan sok látogató érkezik, hogy az már negatívan befolyásolja a helyiek életminőségét, az infrastruktúrát és a látogatók élményét is – sokszor többet árt, mint amennyit használ. Ez a jelenség elsősorban népszerű európai  városokban és nyaraló szigeteken – mint Barcelona, Velence vagy Santorini – figyelhető meg, de vidéki helyeken és természeti látnivalóknál, akár hegyeknél vagy kisebb szigeteken is előfordul.

Miért probléma?

Helyiek kiszorulása: Megdrágulnak a lakhatási és alapvető szolgáltatások – például Airbnb-házak túlterjedése miatt a helyiek nem tudnak lakást bérelni.

Infrastrukturális terhelés: Túlzsúfoltság utakon, víz- és energiarendszerek túlterhelődése.

Környezeti károk: Szennyezés, természetpusztítás, erőforrások túlhasználata, eltömítése.

Látogatók élményének romlása: Hosszas sorban állás, túlzsúfoltság, stressz.

Egyes helyeken kétségbeesett eszközökkel tiltakoznak: Barcelonában vízipisztollyal üldözik a turistákat, Mallorcán pedig több ezer ember vonult utcára „Tourism yes, but not like this!” feliratú táblákkal. A tiltakozások mögött egy egyre növekvő frusztráció húzódik: a lakosság (egy része) úgy érzi, vidámparkká alakult a lakóterük, ahol ellehetetlenül a közösségi élet – és ezért elsősorban nem a turistákat hibáztatják, hanem a turizmusmenedzsment hiányosságait. Fontos kiegészítés, hogy nem minden fogadófél érez hasonlóképp, egyes területek (Grönland, Grúzia) kifejezetten keveslik a turisták számát, ezért újabb és újabb kampányokba kezdenek.

Mi lenne megoldás?

A UNESCO és az ENSZ Turisztikai Világszervezete egy sor stratégiát javasol:

Területi és időbeli eloszlás: A turistákat kisebb, kevésbé frekventált helyekre irányítani, szezonon kívüli programokra ösztönözni.

Szabályozás: Látogatószám korlátozása (például Machu Picchu napi 5000 fős kvóta) vagy helyi lakosok kedvezményeinek biztosítása.

Adózás és díjak: Turisták után fizetendő díjak bevezetése, pl. Velencei napi belépő, Japánban kétszintű árstruktúra.

Lakáspiac szabályozása: Rövid távú kiadások korlátozása – például Firenze (vagy a 6. kerület) tilthatja az új Airbnb-lakásokat.

Helyiekkel együttműködés: A közösségek véleményének bevonása a döntéshozatalba.

Folyamatos adatgyűjtés: Visszajelzések monitorozása és dinamikus reagálás.

Forrás: BBC, Fotó: unsplash

KAPCSOLÓDÓ

>> Coolcation: top úticélok a hőhullámok elől szabadulóknak

>> 3+1 megakiállítás, amiért érdemes külföldre utazni ezen a nyáron