A jelenlét ereje – mit tanítanak nekünk az állatok a csendről és figyelemről?
2025.11.02 - Balatonica
Ahogy november lassan betakarja a tájat, a természet mintha lélegzetet venne. A nappalok rövidülnek, a mozdulatok elcsitulnak, és valami mély, szelíd figyelem költözik körénk. Az állatok ekkor nem tűnnek el – csak másképp vannak jelen. És ebben a jelenlétben ott rejlik valami, amit mi, emberek gyakran elfelejtünk.
A madarak nem sietnek, nem akarnak máshol lenni: csak figyelnek. A sün, mielőtt téli álomba merül, gondosan megkeresi a helyét – nem siet, nem fél, csak érzi, mikor van itt az ideje. A róka az esti parkban hangtalanul járja útját, a mozdulataiban nincs kapkodás, csak pontosság és tudatosság. A szarvas a ködben állva percekig mozdulatlan, mintha a levegőt is hallgatná. A tóparton pedig egy szürke gém vár türelemmel – nem számol perceket, csak jelen van, amíg eljön az alkalmas pillanat.
Minden élőlény ismeri a maga ritmusát – és követi azt, anélkül, hogy megkérdőjelezné.
Talán épp ez az, amit tanulhatunk tőlük. A csend nem üresség, hanem tér, ahol meghallhatjuk, mi zajlik bennünk. A figyelem nem erőfeszítés, hanem a világ iránti bizalom. És a jelenlét – az, hogy itt vagyunk, anélkül hogy mást akarnánk – az egyik legtermészetesebb állapot, amit újra meg kell tanulnunk. Ha megállunk egy pillanatra a hideg parkban, ha engedjük, hogy a szél és a madárhangok betöltsék a teret, talán ráérzünk arra, amit az állatok sosem felejtenek: hogy a világ nem rohan el mellettünk, ha mi sem rohanunk el mellette.
Fotó: Unsplash
KAPCSOLÓDÓ
>> A megemlékezés virágai – mit üzennek a temető virágai?
>> Rejtett élet a parkokban – mit csinálnak az állatok, amikor mi fázunk?
