DJ Q&A at Night Café: JUSTRICE

2025.10.08 - Balatonica

Ezen a héten a Truesounds oszlopos tagját faggattuk egy kicsit. Justrice-szal készült izgalmas interjúnkat itt olvashatjátok. Október 30-án lesz velünk adásban. // This week, we caught up with one of the key members of Truesounds. Check out our exclusive interview with Justrice, and don’t miss his set airing on October 30!

Hogyan emlékszel vissza az első Dj fellépésedre?

2008 nyarán játszottam buliban először, 17 évesen. Akkor még számítógépről, egy saját kis partin. Teljes szerelem volt a zene, szóval igazából izgultam, mint az állat és örültem, hogy rengeteget játszhatok. Ha jól emlékszem, 22:00-tól 04:00-ig ment a buli és végig én toltam. Nagyon meghatározó élmény volt. Sok haverom, barátom ott volt, nem üres teremnek játszottam, szóval ahhoz képest egész jól sikerült, hogy tényleg az első buli volt.

Mi az a régi vagy új track, ami mindig meg tudja mozgatni a közönségedet és téged is?

Nagyon sokszor játszom régi darabokat. Mindig a hangulathoz illőt. Az egyik örök kedvencem a Slam „This World” című zenéje, Wighnomy Brothers & Robag Wruhme remixben. Épp a nyáron Dubfire „Cage” című zenéjét is előszedtem egy-egy olyan helyzetben, amikor tudtam, hogy jót fog menni. Van egy OLDSCHOOL mappám a pen drive-on, amiben van olyan 400-500 track. Ezek azok, amik számomra meghatározóak voltak kb. 2008-tól 2016-ig. De ebben szó szerint minden van… warm up cuccok, progressive house-ok, technok, breakbeatek, stb. Mindig az alkalomhoz illő kell és rohadt jó, mikor belelapozok ebbe a könyvtárba és meglátok egy olyat, ami magamtól sohasem jutott volna eszembe. Sajnos az aktuális sound designhoz képest a régebbiek elmaradnak (az új arcoknak ezek a darabok már egyenesen silányan hatnak emiatt), viszont amelyik elementáris erővel bírt 2010-ben, az mai is tudja tenni a dolgát.

Az új zenék közül most épp Carl Bee Seven Eleven című zenéjét emelném ki. Szeretem a bulikat lezárni és az utolsó háromnegyed-egy órában mindig emelkedett, vidám cuccokat próbálok tolni, hogy akik ott vannak, jó élménnyel térjenek haza. Ez a csoda pedig a legkisebb buliktól a legnagyobbakig kivétel nélkül működik.

Hol és mi volt a legkülönlegesebb helyszín, ahol valaha zenéltél?

Kicsit keserédes érzések vannak bennem, de 2020-ban a COVID alatt, mikor csináltam egy live streamet egy elhagyatott bányában, talán az volt a legkülönlegesebb. Számtalan jó helyszínt és klubot mondhatnék, rengeteget ki is emelhetnék, de nem tudok egyet, mert rengeteg kedvencem van. Viszont ha tényleg a különleges szóra koncentrálok, akkor ezt kell kiemelnem. A COVID korszak szerintem mindenkinek megragadt valahogyan, bennem is. Ezért az a szett nekem a szó szoros értelmében különleges.

Van olyan előadó vagy DJ, aki meghatározó inspiráció (volt) számodra?

Persze, rengeteg. Itthonról, külföldről egyaránt. A magyarokat szeretném kiemelni, mert nekem –hálisten’ – a magyar armada volt az igazán meghatározó. A nemzetközi DJ-k utánuk jöttek az életembe. Mikor 16 évesen először eljutottam egy buliba, Dandy zenélt. Ott megkezdődött valami… addig fogalmam sem volt róla, hogy eszik, vagy isszák az elektronikus zenét, de első alkalom után teljes szerelem volt. Pár gyerekkori haveromon keresztül ismertem nagyjából a magyar DJ-ket (névről), szóval szerencsém volt, hogy egy jó közegbe csöppentem annyi idős fejjel. Petit muszáj kiemelnem. 2009-ben ismertem meg, nagyon jó kapcsolat van közöttünk és mindig felnézek rá. Nálunk, Győr-Moson-Sopron megyében virágzott az elektronikus zenei kultúra, szóval rengeteg jó buliba tudtam mászkálni már fiatal fejjel. Lényegében Truesounds bulikon, Secret Fusion-ön, The Etiketen és JustMusic-on nőttem fel, így rengeteg DJ-t hallgattam rendszeresen. Volt, aki a technikai tudása miatt volt meghatározó, volt aki az egész zenéhez való hozzáállása miatt, volt, aki olyan szelektor volt, hogy két napig pörögtünk egy szombat éjszaka után, hogy kiderítsük, milyen trackeket játszott. Nem akarom leszűkíteni egy-egy stílusra, mert akkor hallgattam Dandyék mellett Junkie&Hawky-t, Slam Jr.-t, Naga & Beta-t, Lankot, Coyote-ot, Sikztaht és még elképesztően sok magyar DJ-t. Olyan magyar DJ-ket is vágtam, akik egyszer vendégeskedtek a rádióban, vagy egy mixük keringett a neten pl. 8 éven keresztül… tényleg mindent. Azzal a tizenéves lendülettel mindenben megtaláltam a meghatározót.

Hogyan készítesz elő egy szettet: mennyit tervezel meg előre és mennyit improvizálsz?

Változó. Rengeteget improvizálok, de van, amikor készülök előre is. Olyan, hogy fix playlistet rakok össze, szerintem évente kb. egy, vagy két alkalommal szokott lenni. Az viszont elég sokszor, hogy pl. egy két órás szettre összeválogatok vegyesen 80-100 zenét. Sok dolog befolyásolja a bulit, szóval szerintem egy jó DJ-nek ott helyben kell a legtöbb esetben megoldania a dolgokat. Az pedig, hogy válogatok össze előre X zenét, azért is fontos, mert sokszor a buliban nem jut eszembe egy-egy régebbi darab. Sokszor szimplán csak nem kerül a szemem elé, vagy épp nem pörgetek addig vissza a mappákban… így ha itthon, a gép előtt ülve beugrik, hogy „Hoppá, open air helyszínen zárok naplementekor, lehet, hogy jó lesz oda a Quasar-World Beach”, akkor beledobom és ott már szem elé kerül. Ezek nagy segítségek készülődéskor.

Szerinted mi a legfontosabb dolog, amitől egy DJ igazán jó Dj-vé válhat?

Egyértelműen a szelekció és a technika a kulcs. Akárhogy is változik a világ, egy igazán jó DJ attól az, hogy tökéletes szelektor és az általa választott zenéket úgy össze tudja fonni egy szett keretein belül, hogy az embernek tátva marad a szája. Ha DJ-kről beszélünk (és nem termékekről), akkor ez a véleményem. Lehet régimódi hozzáállás, vagy már boomer vagyok, de mi anno csodáltuk a DJ-ket, hogy mit képesek művelni a pultban. Így nekem ezektől a dolgoktól igazán DJ egy DJ.

Mi volt a legfurcsább vagy legemlékezetesebb kérés, amit közönségtől kaptál?

Furcsát rengeteget ki tudnék emelni, ezért nem állok neki… a legemlékezetesebbek azok, amikor egy olyan helyszínen, ahol egyáltalán nem számítanál rá, egy olyan saját zenédet kérik, amire még kevésbé számítasz. Egészen jól eső érzés tud lenni.

Hogyan látod a magyar elektronikus zenei szcénát most, és merre tart szerinted?

Hogy hova tart, arról őszintén fogalmam sincsen… rengeteg pozitív és negatív dolog van. Nagyon sok jó klub van, nagyon sok jó szervező csapat, ezt mindenképp ki kell emelni. Az elsőszámú negatívum pedig, hogy nincs, vagyis nagyon minimalizálódott a vidéki klubélet. Ahogy fentebb is említettem, én régen rengeteget jártam vidéken – igazán minőségi – bulikba és sajnálom, hogy a fiatalok ezt nem élik át. Junkie egyik régi interjújából ragadt meg bennem az, hogy a magyar fiatalok nem szórakoznak sokáig, nem szereznek élményeket, hanem hirtelen 1, vagy 2 év kikapcsolódás után vér komolyan felnőnek. A legőszintébben ajánlom a fiataloknak, hogy éljenek, szórakozzanak és a telefonok, meg órák, meg cipők helyett inkább élményekre költsék azt a pénzt, ami belefér! Reggelig tudnék mesélni, annyi jó emlék kötődik a korábbi éveimhez és iszonyat sok haverság/barátság, amik nagyon sok esetben bulikban köttettek. Szóval remélem, vagyis bízok benne, hogy abba az irányba fog tartani, amiben mi is voltunk korábban.

Milyen szerepet játszik a Balaton az életedben vagy a karrieredben – volt emlékezetes fellépésed vagy élményed ott?

Persze. Számtalan. Sok fesztiválélmény, kisebb bulik. Partit emiatt nem is emelek ki, mert tényleg nagyon sok jó emlék köt a magyar tengerhez. Az egyik legkedvesebb - privát - emlékem, mikor a teljes Truesounds-cal zenéltünk egy fesztiválon és előtte összezörrentem valamin Petivel. Ott, a DJ pultban, duma nélkül, csak pillantásokkal, röhögésekkel helyre tettük az egészet és reggel a vonaton, Balatontól Budapestig sírtunk a röhögéstől, de mindenen, amit el lehet képzelni. Ha valaki elaludt, azért, ha valaki ébren volt, azért, ha fel volt kapcsolva a vonaton a lámpa, azért. Kegyetlen volt.

Ha nem DJ-ként dolgoznál, mivel foglalkoznál legszívesebben?

Van polgári állásom a zene mellett, amit szeretek, de álommelóm nincs – pontosabban sohasem gondolkodtam ilyenen, hogy mi lenne az. A dalszerzés a mai napig igazi szerelem. Ez egy kreatív folyamat, aminek van előnye és hátránya is. Valahol örülök, hogy nem gép módjára gyártom a trackeket, mert így megmarad az igazi rajongás a zene felé. Valahol viszont bosszant, hogy nem tudok olyan gyorsan olyan zenét csinálni, mint amilyet szeretnék. Próbálom a pozitív oldalát nézni: ha leülök és sikerül olyat csinálnom, amit igazán szeretek, úgy tudok neki örülni, mint az első saját zenémnek. Szóval a dalszerzést valamilyen formában lehet annak nevezni…