Kékszalag a partról - szép volt, de lehetett volna több is

Hétfőn (07. 07) az országon átvonuló vihar hatalmas károkat okozott a Balaton északi partján. Kidőlt fák, letört ágak és áramszünetek minden városban előfordultak, természetesen ez a kikötőkben és a parton tárolt vitorlásokat is érintette. Kedden már találkozni lehetett a hírekkel, hogy több Kékszalagon induló hajó is megrongálódott, ami a verseny kihagyására késztette a tulajdonosokat. A vihar a vasúti közlekedést is napokig megbénította, több helyen is elszakadt a felsővezeték, így vonattal nem lehetett eljutni Balatonfüredre a verseny napján.

2025-ben a rajt a már megszokott 10 óra helyett 9-re volt kiírva, így hát 8:45-kor megérkeztünk a Tagore-sétányra. Ahogy a szívkórház előtti lépcsőn, a horizonton már feltűnt a közel 500 vitorlás, melyek a vízen keringve készültek az indulásra. Lenyűgöző volt látni ennyi hajót ennyire közel egymáshoz. A korábbi években a kenesei bójára néző akarattyai magaspartról követtem az eseményeket, ami szintén páratlan látvány, de közelről egészen más élményt nyújtott. A valóságba visszatérve hallani lehetett a mólóról szóló hangszórókon keresztül a rajtot elemző beszélgetést. Úgy döntöttünk, ilyen kevés idővel a kilövés előtt nem indulunk el még arra, inkább a biztonságra megyünk, hogy jó látvánnyal kapjuk el a rajtot. A  Tagorén az emberek száma eléggé szellős volt, szóval bőven jutott nekünk hely a versenyrajt megtekintésére.

Azonban még közel sem volt biztos, hogy 9 órakor valóban el fog indulni a verseny, hiszen a szél sebessége a veszélyesség határát súrolta. Folyamatosan hallgattuk a Twitch-en zajló élő közvetítést, amiben a legfrissebb információkat közölték a stúdióból. Ez a közvetítés kifejezetten színvonalas volt technikailag, például egy meteorológust is meghívtak, hogy a várható időjárásról beszéljen. Végül megszületett a döntés, és pontban 9-kor elrajtolt a mezőny. Ahogy várható volt, a katamaránok kilőttek a többi hajótípushoz képest, és közel 5 perc után már látni sem lehetett őket. Ekkortájt elindultunk a móló irányába. Közvetlenül előtte egy kivetítőn lehetett követni az eseményeket. Kicsit bámészkodtunk, majd elértünk a mólóra. Idefelé egész nagy tömeg jött szembe velünk, mire odaértünk, a móló szinte teljesen üres volt, egy átlagos hétköznapi tömegnél nem sokkal voltak többen. Innen még az előzőnél is jobb látvány tárult a szemünk elé. A Tihanyi-félsziget árnyékban távolodó vitorlásokat látva mindenkinek megcsillanna a szeme.

Nagyjából 20 perc után visszaandalogtunk a kivetítő fele, majd megnéztük, mivel készültek a szervezők a Tagore-sétányon. Egy ruhabolt „makeshift” üzlete, ahol vitorlázáshoz szükséges öltözetet lehetett vásárolni volt az első kuriózum, amin megakadt a szemünk. Mivel nem vagyunk hajótulajdonosok, így nem időztünk sokat itt. Két kifejezetten hosszú sor várakozott valamire, amiről, mint később kiderült, közösségi média kampányok voltak, ahol kisebb nyereményeket lehetett egy szerencsekeréken kipörgetni. Mivel ennél értékesebbnek tartom a saját időmet, így a Tagorén tovább indultunk, hátha vár ránk valami érdekes. Itt a Balatonfüredi Városi Balesetmegelőzési Bizottság sátra volt, mely kifejezetten gyerekeknek szóló programokkal készült. Itt is többen voltak a sátor körül, amit örömmel konstatáltam. Ezután viszont a programok száma véget is ért nagyjából. Egy helyen még távirányítós vitorlásokkal lehetett szelni a Balaton vizét, amit kifejezetten jópofának gondoltam, de rajtam kívül mások is, hiszen itt egy kisebb tömeg szórakozott. Ezután egy padon ülve gyönyörködtünk a Balatonban és a Tihany látványában.

Őszintén, bennem ezek a programok kissé csalódást keltettek. Néhány évvel ezelőtt például Bujtor István legendásnak számító vitorlása, a Rabonbán is ki volt állítva, amit önmagában több ideig el lehetett nézegetni, mint az idei felhozatalt összesen. Ezen kívül több vitorlázással kapcsolatos érdekesség is volt korábban, ezzel szemben most szinte semmi nem szólt erről, magán a versenyen kívül. Végül gondoltuk, még egyszer utoljára ránézünk a kivetítőre. Egy órával a rajt után szinte senki nem követte már a helyszínen az élő eseményeket. Az időjárási körülmények itt ütöttek vissza, több katamarán is kiállt, és egynek az árbóca pedig egyenesen kettétört egy fordulónál. Ennek láttán gondoltuk, hogy az akarattyai magaspartra is kinézünk, hátha még elérjük ott a mezőnyt. A forgalmi körülmények miatt elég sok idő volt eljutni oda, és már csak a mezőny leghátulja látszott, ahogy a déli-part mellett haladnak előre. Itt is jól bevált gyönyörködést választottuk, a Kékszalag internetes oldalán követtük a verseny állását, majd fél óra után elindultunk haza.

Összességében izgalmas élmény volt ismét Füredről végignézni a Kékszalag rajtját. Azonban mindenképp javított volna a rendezvény színvonalán, ha több part menti program szólt volna a vitorlázásról, mivel amint a hajók elhagyták a Tagore-sétányt, hamar feledésbe merült az ok, amiért összegyűltek az emberek: maga a verseny. Nyilván ajánlani tudom mindenkinek, hogy egyszer a helyszínről tekintse meg a Kékszalag rajtját, azonban a versenyt övező körülmények, hiába próbálkozom, rossz ízt hagytak a számban, így napokkal később is. Talán jövő ilyenkor kárpótolnak a 2026-os látnivalók.

Fotók: Rehák Zoltán

KAPCSOLÓDÓ

>> Google-értékelésekben is meglátszik az eső hatása

>> Nyár, víz, klasszikus zene – kezdődik a Klassz a pARTon!