Hogyan élik túl? 3+1 extrém száraz város a világból
2026.08.17 - Balatonica
Nálunk már néhány csapadékmentes hét után feltűnik, mennyire kiszáradt a föld, vannak azonban olyan nagyvárosok és jelentős kereskedelmi központok a világban, ahol az eső szinte eseményszámba megy. Van, ahol évente egy milliméternél is kevesebb csapadék hullik, máshol hónapokon át egyetlen csepp sem esik. De hogyan lehet százezres városokat fenntartani ilyen körülmények között?
ASSZUÁN, EGYIPTOM DÉLI KAPUJA
A Nílus partján fekvő Asszuán, a történelmi Núbia központja a világ egyik legforróbb és legszárazabb városa. Az éves átlagos csapadékmennyiség kevesebb mint 1 milliméter, és előfordul, hogy több egymást követő évben gyakorlatilag egyáltalán nem esik. A nyári hónapokban a nappali átlaghőmérséklet 40 Celsius-fok fölött jár, miközben a város évente közel négyezer napsütéses órát kap.
Hogy mégis évezredek óta virágzik itt az élet, annak kulcsa természetesen a Nílus. A folyó tette lehetővé a mezőgazdaságot és az emberi megtelepedést egy olyan vidéken, ahol kizárólag az égből érkező vízre támaszkodva aligha alakulhatott volna ki jelentős város. Egy világbanki jelentés szerint Egyiptom édesvizének mintegy 98 százaléka a Nílusból származik, a folyó vizének jelentős részét pedig az Asszuáni-gát mögötti Nasszer-tó tárolja. A Nílus vizét kezelés után vezetékhálózaton keresztül juttatják el a lakossághoz.
ARICA, SIVATAGI KIKÖTŐ
Chile északi részén, az Atacama-sivatag szélén fekvő Arica még Asszuánnal is felveszi a versenyt. A város meteorológiai állomásán mért éves átlagos csapadék mindössze 0,76 milliméter, ezért Aricát gyakran a Föld egyik legszárazabb lakott helyeként emlegetik. Volt olyan, 1979 és 1993 közötti időszak, amikor egyáltalán nem mértek esőt. A különös helyzetért az Atacama-sivatag földrajzi adottságai mellett a hideg Humboldt-áramlás is felelős.
Érdekesség, hogy a város ennek ellenére nem olyan perzselően forró, mint egy klasszikus sivatagi település: a Csendes-óceán közelsége mérsékli a hőmérsékletet. Vagyis Aricában a szélsőség elsősorban nem a hőség, hanem az eső szinte teljes hiánya. A város ivóvize nagyrészt nem folyóból vagy tározóból, hanem a föld alól érkezik. A várost az Azapa-völgy és a Lluta-völgy víztartó rétegeinek kútjai látják el. Csakhogy ez a felszín alatti víz természetes állapotában sok sót és ásványi anyagot tartalmaz (brakkvíz). Ezért tisztítani kell: többek között fordított ozmózissal sótalanítják, majd fertőtlenítik. A jövőben tengervíz-sótalanító üzem építését is tervezik.
WALVIS BAY, HAJÓSOK MENEDÉKE
Walvis Bay egészen különös helyen, a Namib-sivatag peremén, közvetlenül az Atlanti-óceán partján fekszik. Már létező település volt, amikor előbb portugál, utóbb holland hajósok rátaláltak és elnevezték a bálnák öblének. Stratégiailag olyannyira fontos, hogy bár az ország 1990-ben függetlenedett Dél-Afrikától, a várost csak hosszas egyeztetések után, 1994-ben csatolták hozzájuk. Az éves csapadék mindössze nagyjából 10–20 milliméter, egyes évek pedig szinte teljesen eső nélkül telnek. A hideg Benguela-áramlás miatt gyakori a köd, valódi eső azonban ritkán érkezik.
És itt jön az igazán érdekes rész: a város vízellátását ma már nagyrészt tengervízből biztosítják. A közeli Erongo régióban működő Orano sótalanító üzeme az Atlanti-óceán vizét alakítja édesvízzé, amelyet Walvis Bay és más környékbeli települések, illetve ipari fogyasztók ellátására is használnak. Namíbia további sótalanítási kapacitások fejlesztését is tervezi.
ALICE SPRINGS, A KONTINENS KÖZEPE
Alice Springs kilóg a sorból, hiszen itt évente átlagosan mintegy 280–290 milliméter eső hullik – vagyis sokszorosa az előző városokénak. Csakhogy a kontinens szívében fekvő településen a csapadék elképesztően kiszámíthatatlan. Az egyik évben hosszú szárazság uralkodhat, máskor néhány nagy zivatar rövid idő alatt jelentős mennyiségű vizet hozhat.
Alice Springs a közép-ausztráliai száraz övezetben fekszik, jelenős őslakos központ, ahol nyáron 40 fok fölé is emelkedhet a hőmérséklet. A Todd River medre az év jelentős részében teljesen száraz, egy-egy nagyobb zivatar után azonban hirtelen megtelhet vízzel. A helyiek ivóvize tehát felszín alatti vízből származik, a Northern Territory mélyen fekvő tárolóiból, amelyek utánpótlása azonban rendkívül lassú, ezért nagy kérdés, hogy mennyi ideig tartanak ki. A térség közműszolgáltatója állandó víztakarékossági szabályokat alkalmaz .
Fotó: GEOGRAPHICAL, Fotó: unsplash
KAPCSOLÓDÓ
>> Hogyan élik túl a szúnyogok a hőséget és a szárazságot?
>> Ibiza a nappaliban: 3+1 film a buliszigetről
